Kedves Olvasó,
Köszöntelek az Érted Ugatok Állatvédő Egyesület bolgján!
A mindennapjainkat fogom itt leírni. Nemrég alakultunk, Nógrád megyében, Bátonyterenyén, néhányan, változó létszámban és aktivitással, modern Don Quijote-ként küzdünk azért, hogy ha nem is az összes, de legalább néhány árva, kidobott, elkóborolt, megkínzott, szenvedő, éhező, fázó kutyát megmentsünk. Menhelyünk nincs, pénzünk nincs (még idén sem tudunk adó 1%-ot fogadni, ez ugyanis csak az alapítástól számítva 2 év után lehetséges, ez számunkra csak jövőre jön el). Némi adományból, illetve a saját zsebünkből fizetünk mindent, etetünk 10-20 kutyát, ha beteg, gyógyítjuk, és igyekszünk gazdihoz juttatni őket.
Átélünk mindenféle kalandokat, örülünk, búsulunk, elkeseredünk, abba akarjuk hagyni, de hát nem tehetjük. Felelősséggel tartozunk a meglévő állatainkért, és mindazokért, akiket ilyen-olyan ok miatt (most épp a kötelező chip, azelőtt az ebadó, azelőtt a válság, azelőtt pedig ki tudja mi, de indokot mindig találnak) utcára tesznek.
Adottság ez. Vannak emberek, akik látják, észreveszik az út szélére, dobozba kihajított kiskutyát, és vannak, akik nem. Mi észrevesszük. Mind ilyenek vagyunk, meglátjuk, és nem hagyhatjuk ott. Nem, mert tudjuk, hogy ő is érez, éhes, fázik, fél, aggódunk érte, felelősséget érzünk a sorsáért, és közben irigyeljük talán egy kicsit azokat, akiket ez nem érint meg.
Furcsa elképzelése van a legtöbb embernek az állatvédelemről. Persze, tudom, rohanás, nincs idő gondolkozni semmin, annyira felgyorsult az élet, hogy vannak dolgok, amikre jut idő, és vannak, amikre nem. Abba belegondolni, hogy kik végzik ezt a "munkát", milyen szerveződésben, miből, és mikor, arra általában nem jut. Azt hiszik az emberek, vagy nem is hiszik, csak olyan általános sejtelemként az mozog a gondolataikban, hogy ez valami hivatalos, hivatali dolog, ahol embereknek napi 24 órában rendelkezésre kell állni, minden, bejelentett kóbor állatot el kell tudni helyezni, lehetőleg azonnal, merthogy az állatvédőknek ez a FELADATUK. Na persze. Ha pedig nem tudják ezt netalántán megtenni, akkor minek vannak? A legtöbb állatvédő szervezet egy maroknyi önkéntesből áll, akik nemhogy pénzt nem kapnak azért, amit tesznek, hanem inkább ők fizetnek... azért, hogy nyugodtan tudjanak aludni, hogy ne kelljen esténként az esőben ázó kiskutya képén merengeni. Mert, ismétlem, ez egy adottság. Mi látjuk, hogy ott vannak, magukra hagyva, hogy fáznak, éheznek, félnek, és nem tudunk nem tenni semmit.
Ennyit kell tudni rólunk. Hogy vagyunk, tesszük, amire lehetőségeinkből telik, és most már le is írjuk, elmeséljük, az állataink, és a magunk sztoriját. Ha szórakoztató, kövess minket, ha tudsz, bárhogyan, segíts nekünk!
sn
